Bujáki népviselet

A Bujáki népviselet a XIX. század végén a XX. század elején alakult ki, mostani hosszát az 1960-as, 70-es években nyerte el. A palóc folklórterülethez tartozik, azt szokták rá mondani, hogy több tekintetben is szélsőséges. Legfeltűnőbb darabja a térden felül érő ráncolt sok szoknya, ami nem volt mindig ilyen rövid. Az első és a második világháború idején még fél lábszárig ért, ezt követően kezdett rövidülni.

Mostában mondják rá a szakemberek hogy Magyarország legrövidebb népviselete. Az 1980-as évekig hétköznap is hordott népviselet volt a faluban, ma már csak ünnepi alkalmakkor – egyházi ünnepeken, falu ünnepeken - viselik az emberek az ünnepi ruhás változatát az egészen pici lányoktól az idősebb asszonyokig. Általában 3-4 db keményített gyolcs alsóra 3 db tarka szoknyát, majd a legdíszesebb felső szoknyát veszik fel. A szoknyák elé az ún. szakácsot kötik fel.

A jó időben a felső testen a félinget, majd a díszített pruszlikot viselik, télen a hosszú ujjas „zabkát” hordják „beliner” kendővel. A nyakukban 10-15 soros gyöngyöt tesznek, melynek sorai váltakoznak egyik sor fehér tejgyöngyből készült, másik sor fényes ezüst színű . A lányok haját a tarkójuknál egy ágba fonják, színes pántlikával díszítik. Ami kimondottan csak a bujáki ruhára jellemző, az a szoknyák alját díszítő nagy fodor.

Forrás:  nogradikum.hu