Pásztó

Ez a kisváros a Cserhát és a Mátra között található, kb. 10 ezer lakosú, jellemzően heti piaci, bevásárló, oktatási, pénzügyi és regionális adminisztratív igazgatási központ, mondjuk Hatvan és Salgótarján között félúton, amely a környező falvakat is kiszolgálja.

Turisztikai látnivalói közül a közelmúltban kialakított, Gaál István magyar filmrendezőtől kölcsönzött Varázsvölgy elnevezésű többfunkciós kulturális és élmény-turisztikai komplexuma a meghatározó, amely mellett szaporodó éttermei, művelődési intézményei, több múzeuma és könyvtára, valamint az iskolásoknak közkedvelt Zeneiskolája is van.

A város, és mondhatjuk, annak környéke a városközpont közelében található turisztikai központtal, a fürdővel és a Kishegyen levő parkkal soha nem látott új életre kelt. Ügyes szervezői nem mulasztanak el egyetlen jeles napot, ünnepet, évfordulót sem, hogy ne rendezzenek valami látogató-csábítót. Számtalan reklámhelyük közül is a gyorsan frissülő Facebook oldalukat ((20+) Varázsvölgy | Pásztó | Facebook) ajánljuk e kiadvány olvasóinak figyelmébe. Érdekes, hogy az ide látogatók nem sokat tudnak Pásztó történelméről. Nos, mi is a http://www.paszto.hu/turizmus/tortenet weboldalról kölcsönöztük a következőket:

„A honfoglaló magyarok - Anonymus közlése szerint - Árpád parancsa nyomán innen indultak a nógrádi és gömöri részek meghódítására. A tatárdúlás után szerzetesek építették újjá a templomot, monostort és a majorokat. A korai középkorban két meghatározó tényező emelte ki a települést az átlag jobbágytelepülések közül. Az egyik a ciszteri rendek idetelepítése 1190-ben III. Béla által, a másik pedig, hogy 1265-ben V. István király a kegyúrságot átruházta a Rátót nembeli Istvánra, felesége főlovászmesterére. Rátót (Rátold) leszármazottak - Tariak, Pásztóiak - hosszú századokon keresztül voltak a település életének meghatározói.

Pásztó 1298-ban vásártartói jogot kapott. Fejlődik ipara, mezőgazdasága, amelyben kiemelkedő a szőlőkultúra jelentősége. Ennek emlékei a Fő úti gótikus pincék, amelyek még ma is használhatók bor tárolására. Tar Lőrinc kérésére 1407. április 26-án Zsigmond király városi kiváltságlevelet adományozott Pásztónak, amelyben a város lakóit, a budai polgárokkal egyenlő jogokkal ruházta fel. Pásztó fénykorát a török hódítás törte meg. Száz évig csak égett kövű falak jelzik a várost.

A szőlőtermelést sújtó filoxéra miatt a településre nehéz idők jártak. A kisipar, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság nem biztosította a lakosság eltartását. A két világháború között jelentős kisiparos réteggel bírt. 1950-ben Nógrád megyéhez csatolták, majd a következő évben járási székhely lett. Mezőgazdasága, szőlőtermelése továbbra is meghatározta gazdaságát. Az ipar inkább a könnyűipar formájában képviseltette magát. A század elején kórház is épült Pásztón. Az 50-es években a termálvíz hasznosítására strandfürdő létesült. A 60-as években lakótelep formájában növekszik lakásállománya, miközben a régi hangulatos vidéki város házai majd mind eltűnnek. Városi rangját Pásztó 1984. január 1-én kapta vissza.